A végtisztesség

Megjegyzés: Fekete-fehér illusztrációkkal. FÜLSZÖVEG "Nyilvános keserűség gyászos színháza" - ezt jelentette a 17. századi ember számára a főurak temetési szertartása. A függönyök azóta rég legördültek, s a színpadképek ma már alig ismertek. Feledésbe merült az a látvány, amelynek szervezése sokszor egy évig is eltartott, s amely jelképes sűrítéseivel a kor mentalitásának és világfelfogásának hű tükre volt. A könyv írott források és tárgyi emlékek alapján megkísérli a "színpadképek" rekonstruálását és értelmezését. Miután bevezetést ad a látványt meghatározó halálgondolatról s ennek történeti változatairól, bemutatja a 17. század legnagyobb méretű halotti pompáját, az Esterházy fiúk 1652. évi nagyszombati temetését. Magyarázatot kap az udvarháznál történő ravatalozás, a gyászmenet, a templomi ravatalozás és a sírbatétel megannyi szimbolikus értelmű cselekménye és kelléke. Felvillannak a királyi Magyarország és Erdély szokásrendszerének európai összefüggései. A zárófejezetben a temetési szertartás 18. századi utóéletét vizsgálja a szerző, s tanulságosan elemzi a motívumok funkcióváltozását. A szakemberek és a nagyközönség új oldalról, egy művészettörténész értő kommentárját hallgatva pillanthat be a 17. század világába. Vissza TARTALOM Bevezetés 7 Halálfelfogás és végtisztesség 7 Előzmény: a vezekényi ütközet 16 A temetés 20 A végtisztesség állomásai 48 Ravatalozás a háznál 48 A mortuárium ló és az alteregó a gyászmenetben 68 A fegyverzet és egyéb tartozékok jelentése 84 A szegények szerepe a gyászmenetben 103 Ravatalozás a templomban 109 Összefoglalás és kitekintés 120 Függelék: Károlyi Ferenc temetése 129 Szószedet a forrás értelmezéséhez 138 Rövidítésjegyzék 139 Jegyzetek 140 Képjegyzék 152