A világ tetején I-II.

Ez a könyv nemcsak útleírás. Tárgya nem csupán az a szép és tanulságos út, amelyet 1928 nyarán tettem Kasmirból Ladákhba vagy másképpen Nyugati Tibetbe. Hiszen aligha vállalkoztam volna rá, ha történetesen nem járja végig előttem ugyanazt az ösvényt több mint száz esztendővel ezelőtt egy másik, egy nagy, kiváló magyar: Kőrösi Csoma Sándor. Az ő nyomdokait akartam követni, még pedig kifejezetten azért, hogy az ő tibeti életére s egykori lakóhelyeire vonatkozóan helyszíni adatokat szerezzek. Könyvem megírásában tehát éppúgy, mint annakidején utamon végesvégig, a nagy székely-magyar (ahogy magát szokta volt nevezni) járt előttem. Képzeletem és törekvésem mindenkor az ő alakját varázsolta elém, amint megy, megy, vándorol, mindig előre, mindig messzebb, mindig magasabbra a Föld és a Tudás emelkedett régiói felé. bár Nyugattibet fantasztikus, különös világa magában megérdemelné, hogy számot adjak mindarról, amit láttam és tapasztaltam, ám ha Kőrösi Csoma Sándor nem járt volna ott egykoron, talán minden igyekezetem mellett sem adhatnék egyebet távoli, nékünk idegen exotikus ország ismertetésénél. Így azonban az élmény gazdagabbá, mélyebbé válik, mert nagy hazánkfiának lábanyomában vezetem az olvasót a Föld ama tájaira, amelyek nem maradhatnak számunkra idegenek, hiszen a világ egyik legjelentékenyebb magyar tudósának nyujtottak otthont hosszú évekig...