A világirodalom nagy époszai I-II

BEVEZETÉS Miért nem ,,Az éposz története"? VILLEMAIN, az Institut tagja s örökös titkára, a ,,Pindár szelleméről" szóló tanúlmány czíme alatt az egész lyrai költészet történetét adja, első eredetétől fogva, a mint a gyermeteg emberi lélekből az őskorban önkénytelenül kifakad, a görög s római ó-koron, a közép- és újkoron át, fejlődése különböző fokozataiban, a jelen XIX. századig, sőt utolsó fejezetében annak jövőjét és hivatását is megjelölve. S mégsem nevezi könyvét ,,A lyrai költészet történetének". Hogyan merném én szerény kísérletemet az epikai költészet történetének nevezni? A világirodalom nagy époszai s a különböző korszakok epikái körül forognak tanúlmányaim; s ámbár az összefüggés az egyetemes irodalom ez ágában nemcsak szembetűnő, hanem akarva sem húnyhatnók be előle szemünket: munkám mégis sokkal hézagosabb, mintsem a ,,történet" követelő nevével merném fölruházni. A népek és korszakok mondái vándorolnak, kézről-kézre adódnak, nemzedékről nemzedékre ismétlődnek, s népfaj népfajnak adja át őket. Átszármazásukat s a közben átalakulásaikat nem nyomozni szinte lehetetlen annak, a ki velők foglalkozik...