A világvallások és a kereszténység

Az ember mint értelemmel rendelkező lény ősidőktől fogva felismerte, hogy élete és életkörülményei egy (vagy több) nálánál magasabbrendű lénytől függ. Ezt a Valakit (vagy valakiket) kereste, félte, áldozatokkal engesztelte, oltalmát és segítségét kérte. Az emberiség e lelki-szellemi kapcsolata sokféleképpen alakult, torzult, aszerint, amint a vallást képviselő varázslók, sámánok, táltosok stb. azt hirdették. Helyenként közismertté váló vallásalapítók is felléptek, s mint megvilágosultak hirdették az emberi élet célját, és annak elérésének mikéntjét, többnyire mindezt ötvözve a helyi etnikum sajátos mentalitásával. Így alakult ki a legtöbb nagy világvallás. Egyesek véleménye szerint a kereszténység is csak egy a többi világvallás közül, amit a zsidó Jézus alapított adott történelmi helyzetben. Valóban így volna ez? Vagy talán mégis lényeges különbség van a magát Istennek tartó, ezt számtalan csodával igazoló Jézus Krisztus és a többi vallásalapító között? Benkics József A világvallások és a kereszténység c. könyve erre a kérdésre kíván választ adni, a nagy világvallások tanainak és alapítóinak tárgyilagos bemutatásával és egybevetésével.