A zenetörténet antológiája

Régi mesterek zenéje 1750-ig Az 1750 előtti zenének ez az első és máig egyetlen hazai gyűjteménye 1948-ban látott napvilágot, majd Tallián Tibor munkájaként kibővítve 1974-ben jelent meg újra. Megjelenésének ösztönzői ma uganazok, mint akkor voltak - azzal a különbséggel, hogy ma a sokkal nagyobb érdeklődés, a sokszorosan több zenét tanuló, és zene, kivált régi zene iránt érdeklődő az ösztönzést is megsokszorozza. A gyűjtemény azoknak készült, akik - akár tanulmányaik során, akár együttmuzsikálásban keresve örömüket - ennek a csaknem 2000 évnyi zenének anyaga után kutatnak, bizony még legnagyobb könyvtárainkban is csak gyér eredménnyel. Ezért ad a Példatár ízelítőt mindenből, a népdal, gregorián korális, trubadúr- és mesterdal egyszólamúságától a csírázó, majd virágbaboruló többszólamúságon, ismét egyszerű hangszerkíséretes szólóéneken, az énektől elváló, önállósuló hangszeres zenén át a műzene legnagyobb alkotásáig, a zenetörténet legalábbis egyik legnagyobb csúcsteljesítményéig, J. S. Bach életművéig. Nem tovább, mert hiszen Bachnak és kortársainak zenéjétől az anyag élő, hozzáférhető, hangversenyéletünknek is mindennapi kenyere. A gyakorlati s a történeti érdeklődés kettősségét követi a Példatár és Jegyzet kettőssége. A Példatár a belőlemuzsikálni akarón könnyít mai kottaképével, a megszokott kulcsok, kottaértékek, ütemjelzések, kidolgozott continuo-szólamok, a szólamos írásmód alkalmazásával. A legújabb adatokkal, kutatási eredményekkel kiegészített jegyzetanyag pedig számot ad arról, miben tér el ez a kottakép az eredetitől, hol találja az érdeklődő a leghitelesebb forrásokat, legmegbízhatóbb új kiadásokat; emellett természetesen elemzi a példa zenei anyagát, és ezen messze túltekintve felméri a zeneszerző, a műfaj helyét, jelentőségét a zenetörténet egészében. Ez a kettősség teszi Bartha Dénes munkáját máig nélkülözhetetlen és pótolhatatlan kézikönyvvé, "kézikottává": a zenét egyre inkább csak hallgató korunkban a gyakorlati zenéléstől, a magunk örömére muzsikálástól elszakíthatatlan, sajátos formájú, de a maga nemében teljes, élő zenetörténetté.