A zongorista

"Az a fajta ember, akiben benne lakik a zene" - mondta egyszer valaki Władysław Szpilmanról. A zongoraművész, zeneszerző, kultúraszervező a Berlini Zeneakadémián végzett zongora tanszakon. Hitler 1933-as hatalomra kerülése után visszatért Varsóba, és a Lengyel Rádiónál helyezkedett el mint zongorista. Szimfonikus műveket, filmzenéket, dalokat írt (közülük nem egy sláger lett). Már a háború előtt világhírű hegedűsökkel lépett fel, pl. Bronisław Gimpellel és Henryk Szerynggel. Amikor a németek megszállták Lengyelországot, Szpilmannak is át kellett élnie mindazt a szörnyűséget, amit a náci ideológia nevében a zsidó származású lengyelek ellen elkövettek. A varsói gettó felszámolásakor sikerült megszöknie, és már-már csodával határos módon túlélte a holokausztot. Közvetlenül a háború után, 1945-ben vetette papírra visszaemlékezéseit, bár a mű 1946-ban a cenzúra által megcsonkítva jelenhetett csak meg (túl sok kellemetlen igazságot tartalmazott többek között a különböző leigázott népek - oroszok, lengyelek, ukránok, litvánok, zsidók - nácikkal való kollaborálásáról). A könyv több mint ötven év után jelent meg teljes terjedelmében, s rövidesen a világ számos országában kiadták. Külön érdekessége a Wilm Hosenfeld Wehrmacht-kapitány megrázó naplójából közölt néhány részlet: egyrészt ellentmond annak a Németországban uralkodó nézetnek, hogy a német társadalom mit sem tudott a hitleri hadsereg által elkövetett bűntettekről, másrészt megmutatja, hogy az iszonyatos körülmények közepette is megvan az embernek a választás szabadsága. Az e könyv alapján készült film, melyet Roman Polański rendezett, 2002-ben a cannes-i filmfesztiválon elnyerte az Arany Pálma-díjat.