A zsidó háború / A fiúk / Eljön a nap I-II.

Ismertető: Feuchtwanger Josephus Flavius-trilógiája a Kr.u. 1. században játszódik, a főszereplő nézőpontjából mutatva meg a zsidó nép tragédiáját, Jeruzsálem pusztulását. ; A trilógia nyitánya (A zsidó háború) az ifjú Josephus fejlődésrajzát adja, aki (ekkor még Josef Matthias) az ifjúkori eszmélkedés állapotából a felelős államférfivá válás útját járja. Természetes, hogy történelmi körülmények motiválják itt a "nevelődés" útját: a rómaiak, a Flaviusok despotizmusa, a zsidó nép könyörtelen megaláztatása. A fiúkban már a "világpolgár", az emberiség közös érdekeit szívén viselő tekintélyes tudós és a megbecsült államférfi Josephus lép elénk. Római polgárként is fő gondja, hogyan őrizze meg nemzetiségét, hogyan maradhasson zsidó a rómaiak között is, Titus császár kegyeltjeként. Ez a küzdelem rontja el házasságát, s a következő részben immár lélektanilag is megokolttá válik Josephus nagy meghasonlása Domitianus császárral (Eljön a nap!). Elveszti gyermekét, majd az udvari intrikák miatt távozni kénytelen Rómából. A nagy lélektani érzékkel megrajzolt tudati válság számvetése végül mégis kilendíti őt a mélypontról, s egykori római államférfiként csatlakozik az újból fellendülő zsidó szabadságmozgalomhoz. ; A trilógia harmadik kötete már a fasizmus évei alatt született - s kompozíciós változásai, szemléleti módosulásai láthatóan a konkrét politikai helyzet nyomait is magukon viselik. S noha mindvégig Josephus emberi-erkölcsi vívódása áll a regény történetének előterében, a hatalmas művelődés- és kortörténeti anyag kiegyensúlyozza az esztétikai arányokat: a példaérvényű életutat egyszerre helyezi el a korban s a szimbolikus jelentésrétegekben. - További ismertető: "Belelapozás".