Adam Bede

Negyvenedik életévét töltötte be Mary Ann Evans 1859-ben, amikor George Eliot néven ezzel az első nagy regényével, kiforrott, érett művével, olvasói elé lépett. Könyve azt a hangulatot idézi, melyet nemcsak Angliában, hanem az egész világon elsöpört az első világháború szele. Ezeken a lapokon még büszkén hirdeti a gazda, hogy két keze munkájával részese annak a termelési folyamatnak, mely élelemmel látja el az emberiséget. Patriarkális, meghitt, családias szálak fűzik béreseihez és cselédségéhez, csakúgy mint hősünket, Adamot, az eszményi kézműves ezermestert kenyéradójához, a derék ácsmesterhez. Ám a szerző nem borítja világát az aranykor glóriájába, ellenkezőleg, határozottan érzékelteti, milyen áthidalhatatlan szakadék választja el a felső tízezret a többiektől, a nábob földesurat a gazdálkodóktól. Ebbe az elérhetetlen úri világba vágyakozik Hetty, a környék legtekintélyesebb gazdájának szépséges nevelt lánya, ezért nem viszonozza Adam Bede szerelmét, viszont könnyen fellobbannak érzelmei az ifjú földesúr iránt. Arthur Donnithorne nem cinikus csábító ugyan, sőt jószándékú fiatalember, de hiányzik belőle Adam Bede erős akarata. Gyengesége nemcsak Hetty, hanem Adam és saját sorsára is súlyos következményekkel jár, és ezek valamennyiük életének új irányt szabnak.