Adria szirénje

Görgey Gábor regényfolyammá terebélyesedett vállalkozása ezzel az ötödik kötettel a végéhez érkezett. Természetesen az Adria szirénje című művet azok is bátran kezükbe vehetik, akik az előzményeket nem olvasták, ám igazi sajátosságait - vélhetően - azok értékelhetik majd, akik már jól ismerik a narrátor-főhős korábbi kalandjait, és tájékozottan mozognak családi és szerelmi viszonyai sűrűn szőtt hálójában. A történet ezúttal a rendszerváltozás utáni években játszódik. Főhőse, Topporczy Ádám - a "horthysta tábornok", Topporczy Dénes fia - nem találja helyét, ebben a megváltozott, új világban sem. Ugyanolyan idegenül mozog az újra épülő kapitalista világban, mint amilyen riadt tévelygéssel botladozott a kommün évtizedeiben. A hetvenes évek derekán mellé szegődött Jankó Lajos, aki az első generációs értelmiségi feltörekvő akarásával sajátította el idősödő barátjától az úri viselkedés legalapvetőbb illemszabályait, a kilencvenes évek fordulata után megvásárolja Ádám szüleinek egykori villáját. Topporczy nem fedi fel, hogy ő maga az épület minden zegzugának jó ismerője, és mintegy kívülállóként segít barátjának úri ízléssel berendezni azt. Amikor azonban kiderül, hogy saját, egykori otthonát álmodta újra, Jankó kíméletlen durvasággal olvassa fejére, hogy lejárt az ideje, hiszen az ő világát és a hozzá hasonlókét - mint egykoron Atlantiszt - végképp elnyelte az idő óceánja. Mindeközben fel-fel villannak a múlt emlékképei, a világháború, a kitelepítés, a teljes kiszolgáltatottság évtizedei, ám az emlékező Topporczy már leginkább csendes szarkazmussal, öniróniával és belenyugvással szemléli az eseményeket, hiszen harag, bosszúállás soha, egy percre sem munkált benne. Most élete alkonyán feleségével, lányával, vejével és unokájával - az egykori közös nyaralások színhelyére, az Adriára látogat. Elsősorban azt a rejtélyes kis szigetet szeretné felfedezni, ahová gyermekkorában, szüleivel együtt áthajóztak. A múlt emlékei kísértenek, a hatalmas idomú szirén, akivel Ádám ezen a szigeten találkozott egész életét meghatározó élménnyé vált, és most, idős emberként, a tengerben úszva hozzá szeretne ismét eljutni. A víz azonban magába zárja fáradt testét, és "holtteste nem került elő". A lebegő, poétikus végkifejlettel méltó véget érő regényciklust - előzményeivel együtt ajánlom figyelmükbe.