Ady és Csinszka

Csinszka akaratos, makacs, de játékos, vágyakkal teli és élni akaró gyermek volt, jókedvű gamin, akinek csipkelődő szelleme és csúfondáros hajlandósága csakhamar jól összehangolódott Ady ostorvágósan suhogó, maró, epés emberszólásával. Bandit érdekelte Csinszkában a vidéki 'úri' lány, a nem pesti és nem zsidós, ingerelte fiatalsága, lánysága, kereszténysége, osztálybelisége (erdélyi fél-mágnás - konferálja be Hatvanynak). Tetszett házassági hajlandóságának az eredeti szituáció is: a 'vár' és Budapesten a haragos apa (...) Izgatta a harc a zord apával, a konzervatív Tisza-baráttal, de mindenekfelett tetszett a kislány, a különös, kedves, szeleburdi teremtés, akinek lényében nincsenek konvenciók, aki nem ismeri a gátakat, épp ezért nem is retten meg előttük, és akiben a gyerekes külső s a pajzán modor ritka nagy emberséget takar. Sokféle szándékból terelődött össze Ady házassági akarata. Legőszintébb volt mindezek között, hogy ezt a friss, csikós, idomíthatatlan gyereklányt kívánta és megszerette. Bertuka sem titkolta, hogy akarta Adyt, hogy kihívta, és kényszerítette a sorsot, hogy neki Ady Endre kell.