Afrika - Dahomey

Túlságosan szenzációhajhászónak és egysíkúnak ítéltem volna meg, ha e kötet csak a bennszülöttektől (10 és 11) való megmenekülésem történetét mondja el. Másfelől még indulás előtt Beninről szerettem volna egy magyar nyelvű útikönyvet írni. További szempont, hogy önmagában a túlélés nem jelent semmit: ez (mint esetemben is)szerencse, pillanatnyi átgondolatlan döntések sorozata, az ellenfél ostobasága, váratlan körülmények felbukkanásának is lehet következménye. Ha magamat "a nap hőseként" állítanám be, akkor nem kaptam volna 27 sebesülést, és nem kellett volna azokat összevarrni. A megelőző három támadás valószínűsítette egy negyedik bekövetkezését is, ha nem is olyan brutális eredménnyel. A sikertelen kísérletek feltételezhetően csak egyszerű rablások lettek volna - ha sikerülnek - s nem szakrális céllal történtek. Mindegyik - nem magyar nyelvű - útikönyv egyébként figyelmeztet a veszélyre. Az egyikben indulás előtt mg azt is olvastam, hogy a rituális emberáldozatok emléke már a múlté. Érdekességként említem meg, hogy egy nyomtatott sajtótermékben (egy bulvárlapban) indulásom előtt jelent meg egy cikk arról, hogy (név szerint kiírták) Cotonuban levágják és eladják a férfi nemi szerveket. A kórházban mutatták a szöveget. Lám, a lenézett termékek is lehetnek okos tanácsadók! A második világháború Afrika hadszínterén a háború eldurvulását az olasz hadifogoly katonák (ezrei) nem i szervének levágása és kultikus célra való felhasználása is okozta. Tény, hogy bizonyos elszántság kell ahhoz, hogy valaki ötvenévesen kerékárra pattanva fekete-afrikai útra induljon. Már Cotonouba érkeztemkor intő jel lehetett volna francia szállásadóm szolgájának esete, akinek átlőtték a csuklóját. Visszatérve a bevezető mondathoz: e kötet egyfelől útikönyv, másfelől útleírás. A kettőt egyesíteni csak akkor szerencsés, ha az "útikönyv" teljes, nemcsak személyes emlékeket, benyomásokat tartalmaz. Ez az írás röviden összefoglal minden lényeges látnivalót - s két kivétellel - azokat végig is jártam.