Akárki - Misztériumjátékok, Mirákulumok, Moralitások

Valamikor a IX. században kerültek a katolikus szertartások, a mise liturgikus rendjébe olyan párbeszédes, cselekményes, tehát eljátszható elemek, amelyekből a középkori színjáték kialakult. A folyamat a templomban kezdődött, aztán fokozatosan a templomon kívülre került, mindinkább elvilágiasodott, kivált a hagyományos liturgiából, s kerülő utakon ugyan, mégis következetesen vezetett el a reneszánsz színjáték kialakulásáig. Vagyis a misztériumjátékok, mirákulumok, moralitások nélkül talán Shakespeare sem az lenne, vagy legalábbis más lenne, mint akinek ismerjük. A misztériumjátékok bibliai történetek egyre művészibb, egyre leleményesebb és egyre földközelibb költői illusztrációi. A mirákulumokban szentek életnek példázatát tárták a korabeli nézők elé a névtelen vagy ismert szerzők. A legmodernebb színjátéktípusban, a moralitásban a középkor szigorú erkölcsi rendjének tükrében vizsgája magát az egyre evilágibb ember, mindenségben elfoglalt helyét, élete értelmét veszi szemügyre a halál, a lehetséges kárhozat vagy üdvösség árnyékában. A kötetünkben szereplő művek egy régi világ üzenetét hozzák. Ám sokkal többek muzeális értékeknél. Annyi költői szépség, hitnek és naivitásnak oly hamvas ártatlansága, a szüntelenül betörő realisztikus komikumnak nyerseségében is oly megejtő bája hatja át őket, hogy művészi élvezetünket nem zavarja az előírásos témák és motívumok esetleges idegensége, s ezért őszinte gyönyörűséggel olvashatjuk az európai színház gyermekkorának ezeket a szent s egyszersmind mélyen emberi játékait.