Aki egyszer rabkoszton élt

Műanyag védőborítóban. A z első és hátsó borító belső oldalán az első lap elvált a könyv gerincétől, de a könyvtest a könyv egyben van, ép teljes. Hans Fallada. Aki egyszer rabkoszton élt. Budapest, [1934]. Nova Irodalmi Intézet (Sárk-nyomda). [1] + 414 p. Ford.: Tamás István. Egészvászon. Részlet a könyvből: Willi Kufalt fel és alá járkál a cellájában. Öt lépés előre, öt lépés hátra. Ismét öt lépés előre. Egy pillanatra megáll a ferdén kitámasztott ablak alatt. Lenntről lábak dobaja és az egyik őr kiáltása hallatszik: - Távolságot tartani! Öt lépés távolságot betartani! A C. 4. osztagnak van sétaórája. Félóra hosszat járnak kőrben a friss levegőn. - Ne beszégessen! Megértette? - kiáltja odakünn az őrmester, mig a lábak ütemesen tovább dobognak. A fogoly az ajtó felé megy, megáll és hallgatózni kezd a csendes épületben. - Ha Werner ma nem ir - töpreng magában - a papokhoz kell mennem és könyörögnöm, hogy felvegyenek az otthonba. Hová máshová mehetnék? Háromszáz márkánál aligha tesz ki többet a keresetem. Ezzel hamar elkészülök. - Még mindig fülel. - Husz perc mulva lejár ez a pihenőóra. Aztán mi kerülünk sorra. Lássuk, összetudok e még kaparni egy kis dohányt. Hisz nem maradhatok az utolsó két napon szivnivaló nélkül.