Akkor a hársak épp szerettek...

,,Felkutattam mindent, hogy az Adyra vonatkozó, még nem ismert emlékezésekből megszólaltassam a kor hangját Adyról, a vele egy időben élők tanúságtételét. Valahogy azt éreztem: lecsengetés előtt ezek az utolsó percek. És sok minden járt eközben fejemben. Arra gondoltam, mennyi kutatással, találgatással jár manapság egy-egy múltbeli nagy költőnk - nagy emberünk - belső vagy akár külső élete adatainak, élményeinek felderítése... Lehet róluk eleget följegyezni? Eszembe jutott: nem igaz, hogy ami halandó, annak semmi köze a halhatatlansághoz... Így gyűjtöttem egybe az itt következő emléksorozatot, a fiatal Ady történetét, aki >>kárhozottan<< kóborol a >>váradi éjben<<, majd a későbbiét is, aki ugyan eltávozott, de vissza-visszatért - utoljára 1918-ban - szeretett városába, Váradra. Az összeillesztett mozaikkövek - ha ezt kerestem, ha nem - szerelmek születésének, fejlődésének, elhalásának képét mutatják a szellemi élettel párhuzamosan; Váradon, Párizsban, Csucsán, mert >>Akkor a hársak épp szerettek<<."