Alfréd titka

Részlet a könyvből: A nagy terv. Meleg, nyári este volt. A csendes római kolostor egyik szobájában 10-12 diák ült vagy feküdt szalmazsákján, fáradtan, porosan, éhesen. Épp most tértek haza a Sz. Péter templomból. Ott heverésztek a szalmazsákokon, hogy fáradtságukat kipihenjék. Enni - úgy gondolták - ráérnek azután is. - Oaah, - hempergett ásítozva Kovács Tóni - milyen jól esik ez, a sok álldogálás, lótás-futás után. - És sok kiabálás után, - vágott szavába Erős Karcsi. Galambos Feri felkelt szalmazsákjáról. - Te, - szólt Erőshöz - mikor a pápa bevonult, úgy éljeneztem, hogy a mellettem állók befogták a fülüket. - Meghiszem azt, - vélekedett Nagy Gyurka - ha kiabálni kell, akkor te vagy az első. Erre mindenki nevetett. - Megállj, kis huncut, - fenyegetőzött nevetve Feri - visszafizetem még neked; most fáradt is, meg lusta is vagyok hozzá. - Oaah, - ásított megint Kovács - a legszebb napok már elmultak. Holnapután ilyenkor ismét Pesten leszünk. - Hála Istennek! - dörmögte Miklósy Béla.