Állam, egyházak Magyarországon 1989-2004.

Szociológusként és egyházpolitikával foglalkozó újságíróként több mint másfél évtizeden keresztül követtem nyomon az állam és egyház kapcsolatának alakulását a rendszerváltás hajnala és Magyarország európai uniós csatlakozása között eltelt időben. Olykor az események szemtanújaként mint tudósító, máskor a szereplőket megszólaltató interjúkészítőként, illetve a nagyobb összefüggéseket feltáró elemzések, tanulmányok szerzőjeként számtalan kisebb-nagyobb írásban számoltam be arról a folyamatról, amelynek során megszűnt az egyházak feletti állami gyámkodás, megteremtődtek a vallás- és lelkiismereti szabadság törvényi feltételei. Munkám során mindig törekedtem arra, hogy ne csak a vallásgyakorlás külső kereteinek változását mutassam be, hanem a társadalmi gyakorlatban zajló folyamatokat, köztük például az új vagy újjáéledő vallási jelenségeket, illetve az ezekkel együtt járó különféle - nemegyszer kórosnak tűnő - kísérőhatásokat. Amikor néhanap kezembe kerül egy-egy ilyen írás, mindig rácsodálkozom, mennyit is változott a világ történelmi távlatokban nem is mérhető, néhány év leforgása alatt. S bár a vallásgyakorlás szabadságának helyreállítása legalább olyan fontos eredménye volt a rendszerváltó éveknek, mint például a tervutasításos rendszerből a piacgazdaságra való áttérés, ezekről a változásokról hajlamosak vagyunk megfeledkezni. Talán persze éppen azért, mert a lelkiismeret szabadságát éppoly magától értetődőnek tartjuk, mint azt, hogy az ember a levegővétel lehetőségétől sem fosztható meg...