Almafa - Válogatott versek (1966-2006)

Tomaž Šalamun 1941-ben született Zágrábban. Néhány évre rá szülei Ljubljanába költöztek, 1965-ben itt diplomázott művészettörténetből. 1969-től a ljubljanai Modern Galéria tudományos munkatársa, 1971-től a Képzőművészeti Egyetem asszisztense. Jelenleg önálló, szabadfoglalkozású művészként él Ljubljanában, miközben amerikai egyetemeken tart előadásokat a kreatív írásról. 1964-ben megjelent ironikus és provokatív Duma című verse miatt és a Perspektiva folyóiratnál - amely politikai és társadalmi ellenállásáról volt híres - betöltött felelős szerkesztői szerepe miatt pár napra börtönbe zárták. Mexikóban ismerkedett meg Métka Krašoveccel, az ismert szlovén festőnővel, aki teljesen megváltoztatta életét, és később össze is házasodott vele. Amerikában került kapcsolatba a beatköltészettel és a lingvisztikus iskolával. Költészete a fantázia játékán alapul, amely asszociációsan ide-oda csapong a nem-szisztematikus mindennapi élettapasztalatok apróságai és az önéletrajzi tények, valamint a különféle költői nyelvek, képzőművészeti alkotások, mitológiai és vallási ikonográfiák között. Egyik kritikusa az ironikus miszticizmus kifejezéssel jellemezte költészetét. Mindezeket az elemeket mint egy utazó világpolgár fogadja magába, hogy személyesen feldolgozott élményeit enciklopédikus módszerességgel alakítsa szavakká, és ezzel modernizálja a szlovén nyelvet. 1999-ben elnyerte az egyik legjelentősebb szlovén költészeti elismerést, a Prešeren-díjat. Első versesköteteiben, mint a Póker (1966; 1988) és a Pelerin szándéka (1968), ironikus és parodisztikusan játékos, igyekszik megszabadulni a hagyományos ideáloktól és esztétikai korlátoktól, a felszabadult és bátor magatartás mellett foglal állást, ellenáll a lelkesüléstől mentes kisstílűségnek. A hetvenes évekbeli köteteiben a szokatlan és ellenőrizhetetlen dolgok tárulkoznak fel, a nyitottságon és a világ végtelen változatosságai iránti érzékén keresztül szemlélte a szlovén életmódot, történelmet és jövőt. Újrafogalmazta a költő szerepét és helyzetét, aki mint alkotóművész az én és a felfoghatatlan között tölt be közvetítő szerepet. 1980-as években, a dél-amerikai indiánok ősi civilizációjával való megismerkedése után lobbanékony költészete mélyebb reflexiókban, lelkiségben és érzésekben nyugodott meg. Verseit az elveszettség és az áldozat fájdalma járja át, küzdelemmel teli hűséggel, saját nyilvános másával dialogizálva. Kötetünk Šalamun teljes költői életművének első magyar nyelvű áttekintése.