Amarilla kisasszony

Amarilla Kisasszony 'lobogó biciklijén vidáman kerekező kicsiny, sovány nő, aki mellesleg műanyag zacskókat gyűjt. Soha sehol nem lakik sokáig, az év hideg hónapjaiban a falu lovardájában, a lovak társaságában alszik. Bolondul az öreg ruhákért, leginkább a kopott, foszló darabokat kedveli... Mókás látvány kerékpárján, amit ő bicilincinek nevez, ha csak egy picit is fúj a szél, kopott, bő ruhája és a sok-sok zacskó vidáman repdes körülötte. Mintha csak egy forgókavargó születésnapi torta lenne.' A faluban, ahol él, gondosan ügyel a rendre, ő az, aki elsőként fölismeri, kinek van szüksége segítségre. Ilyenkor fölpattan biciklijére, fölakasztja az alkalomhoz illő színű zacskóit, és barátaival - a bájos ikerlányokkal, a Tündérkékkel - közösen nekilát a probléma megoldásának. Ha kell, elriasztja Dávid úr, a hegedűművész nyugalmát fölbolygató házvezetőnőt, megleckézteti az öntelt zongoristát, adományt gyűjt a békés házi szellemek otthona számára, iskolát alapít cigány barátai, a 'Mindenhol és sehol sem vagyunk!' emberek gyerekeinek. De főként pártfogásába vesz minden számkivetett, szenvedő állatot: megosztja lakhelyét a Vén Kutyával, titkos utakra, Az Örökzöld Mezőkre vezeti védenceit, az istálló beteg lovait, akciót indít az állatok karácsonyi öldöklése ellen. Varázslatos lénye köré szőtt, különös történetek fűzére.