Annak az ősznek három napja

Pák Ván-sza gyakran önéletrajzi ihletésű elbeszéléseiben női szemszögből, egyéni sorsokon keresztül ismerhetjük meg a 20. századi Koreát: a japán megszállás időszakát és az ország kettészakadásához vezető koreai háborút, valamint a nyolcvanas évektől kezdődő gazdasági fejlődést, amely a hagyományos erkölcs és életfelfogás válságát hozta magával. Írásaiból kirajzolódik a női szerepek átformálódása egy férfiközpontú társadalomban. Pák Ván-sza (1931-) a koreai kortárs irodalom egyik legismertebb női szerzője. A mai Észak-Korea területén született, közel az észak-déli határhoz, és onnan költözött családjával a koreai háború előtt Szöulba. Viszonylag későn, 39 évesen kezdte írói pályáját, de ezt követően igen termékeny szerzővé vált, műveit számos rangos irodalmi díjjal jutalmazták, és több európai nyelvre is lefordították. Jelenleg egy Szöulhoz közeli városban él, és az irodalmi életben aktívan részt vesz. "Modern nő, ezt a kifejezést én még mindig ésszerűtlennek tekintem. Úgy érzem, hogy a felújított városfal már nem a régi, de új sem lehet. Nevetséges és értelmetlen. Nem fogom megkísérelni a helyreállítását, mert az idő múlását nem szabad feltartóztatni. Az egyedül élő nőnél szebb a társsal élő. Még sokkal szebb a néhány gyerekes nő, akkor is, ha az "Akár fiú, akár lány, csak két gyerek legyen" jelmondatra hivatkozva többször is átesett abortuszon; nála is szebb az, akinek az életében több tucat férfi van, ennek ellenére egész életében a szerelemre vágyik; a leggyönyörűbb pedig az a mindent átélt kerítőnő, aki a szeretője után elszökött kurvát csak úgy elengedte. Mintha összetörném a rögeszmémet, és megfordítva újra felépíteném, úgy elmélkedtem."