Anyám pészahja. Az A-6742 számú auschwitzi fogoly

Lövenberg Gábor az édesanyja, a 92 éves túlélő, Rosenberg Lilly oly sokszor hallott, s az ismétlődések ellenére is érthetetlen, felfoghatatlan történetét meséli el Anyám pészahja című könyvében. Egy asszony, egy anya, egy kárpátaljai vidéki zsidó család egyedüli túlélője élményei elevenednek fel gyerekkorától a jelenkorig. Visszaemlékezés? Vallomás? Önéletrajz? Talán mindez egyszerre. Élményei között ifjúkori baráti, emberi kapcsolatok előkelő helyet kaptak. Ezek után meghatározó volt a zsidóüldözés, családtagjainak pusztulása. A második világháború következményeként úgy tér vissza a szülői házba, hogy egyszerre, egy új országban is találja magát. Majd a Szovjet hatalom és a kommunisták által az igazságos jövőbe vetett hit és ismét a keserű kiábrándulás az új családot is érintő Sztálini perek idején. Innen újra és újra azt éli meg, hogy otthon is napi gyakorlatként a túlélésen kell dolgoznia. Az emlékeit megélt történések hívják elő, egy élet tapasztalata sűrű megpróbáltatásokkal, személyes tragédiákkal, szorongásokkal, leszűrt bölcsességgel. Egy emberi sors tele ösztönös túlélési praktikákkal.