A KönyvKereső szolgáltatás csak regisztrált ügyfeleink számára elérhető.
Hogy igénybe tudja venni, kérjük, jelentkezzen be, vagy regisztráljon oldalunkon.
Az óvodáskorú gyermek megismerésének, fejlesztésének rendszere és eszköztára című sorozat hatodik kötetét tartja kezében az olvasó. A gyermekek anyanyelvi képességeinek fejlettsége az óvodapedagógus munkájának egyik legfontosabb fokmérője. Az óvodakezdés első napjaitól fogva fürkésző pillantásokkal figyelik a szülők gyermekeiket, kivel, kikkel kommunikált, tud-e már verset, mondókát, dalokat, egyáltalán jelzi-e a pedagógusnak szükségleteit. A kommunikáció, a kifejező készség, a beszéd révén tetten érhető a gyermek szocializálódása, belső élmény- és képzetvilága, az értelmi fejlődése, s természetesen az iskolakészültsége is. Látható tehát, hogy pusztán az anyanyelv alakulásának, fejlődésének, jellegzetességeinek megismerésével képet kaphatunk a gyermek személyiségéről és képességeiről. A pszichológusok, gyógypedagógusok ki is aknázzák az ebben rejlő lehetőségeket. Személyiségvizsgáló módszereik között szerepel a beszélgetés, beszéltetés, p1. meseszövés tematikus képek, befejezetlen mesék révén. A beszéd jellegzetességei utalnak a beszélő érzelmi állapotára, vagy akár alkalmazkodási nehézségeire is, pl. szorongás kifejeződése, elektív mutizmus jelensége, vagy akár az echolália előfordulása autista, hospitalizált gyermeknél. E mű megalkotói jelen képességkörön belül a gyermeki személyiséget a kommunikáció, metakommunikáció, a kapcsolatteremtés- és tartás oldaláról vizsgálják elsősorban. Természetesen a szerzett információk csak részben vonatkoznak a gyermek alkalmazkodási, szocializálódási képességére, az érem másik oldalát" a kommunikációs képesség jelenti. Előfordulhat, hogy szegényes kommunikációs képessége miatt nem kezdeményez egy gyermek kapcsolatot. A szerzők jelen kötetben az anyanyelvi képességeket a képességek oldaláról is megragadták, ami koncepciójuk szempontjából érthető és természetes. A beszédészlelés és- értés, a beszédprodukció területén is találunk számos példát arra vonatkozóan, hogy kik és milyen aspektusból vizsgálják és mérik a gyermekeket. A logopédusok szerepét és kompetenciáját fontos kiemelni e téren, hisz a beszédhibák korrekciója, beszédzavarok kezelése kizárólagosan a logopédus feladatköre. Bár tudjuk, hogy az óvodapedagógus a szűrésben, valamint korrekció során a logopédus által szupervizionált gyakoroltatásban aktívan részt vesz, pl. légzőgyakorlatok, légzéstechnika, nyelv- és ajakgyakorlatok, fonémahallás, grammatizmus fejlesztése. Jelen kötet szerzői a beszédstílust, beszédlégzést, fonémahallást és az artikulációs zavarok felismerését be is illesztették diagnosztikus rendszerükbe. Ezzel céljuk a szűrés megvalósítása a helyes beszéd kialakítása végett.