Apám barátja

"Volt és van ezekben a férfiakban valami elpusztíthatatlan. Valamiféle csökönyösség. Változatlanság. Mozdulatlanság. Egyformaság? Mozdíthatatlanok. Nem láttam apám barátját lefogyva, soványan, zörgő csontokkal. Gyerekkoráról semmit sem tudok. Nem láttam róla diákkori fényképet. Iskolái? Zongoraórák? Apja szigora? Hatása? Mások hatása?" olvashatjuk Györe Balázs Apám barátja című új regényében, amely rendkívül sok szállal kötödik az előző, a Halottak apja című prózakötetéhez, ugyanakkor önálló és tegyük hozzá rögtön! szintén kiváló mű. Györe Balázs nem talál ki semmit, hanem rendre megtalálják a történetei. Vagy inkább egy-egy történet darabjai, elfelejtettnek hitt részletei. amelyek nem hagyják megnyugodni őt, ezért "valamiféle csökönyösséggel" utánuk ered, kérdéseket tesz fel, hogy ebből a személyes érdekű nyomozásból létrejöjjön valami több, önmagán túlmutató történet, amit akár a barátság regényének is nevezhetünk. Mi a barátság? erre a kérdésre a magyar prózában kevesen válaszoltak ilyen magas színvonalon, mint Györe Balázs regénye tette. Pontosabban: teszi. Jelen időben.