Apám lába

Alma Desamparada sohasem látta az apját, csak azt tudja, hogy a lába ugyanolyan, mint az övé. Részeges, a fiatalságára és szépségére irigy anyjától - s a végeérhetetlen szónoklatokkal, eltitkolt tragédiákkal és állandó éhezéssel teli kubai valóságból - menekülve bonyolódik egyik kapcsolatba a másik után, s először minden férfinak a lábára kíváncsi: rögeszmésen meg akarja találni az apját... S akkor kétségbeesetten könyörögni fog neki, hogy szeresse és soha ne hagyja el. Alma számára valóság és képzelet szétválaszthatatlanul összefonódik: az írói karrier, a találkozás apjával Amerikában (aki mégiscsak szereti), a nagy szerelem, Ernestónak, "forradalmár" férjének váratlan halála, a szíve alatt hordott gyermek, a szabadságot követelő tömegtüntetések, a szökés egy rozoga csónakon, a hánykolódás a tengeren... mindez talán csak a megkínzott képzelet játéka. Ám az ismeretlen apa után vágyódó gyermek és a szabad, emberhez méltó életre vágyódó felnőtt nő érzései a lehető legvalóságosabbak. Zoé Valdés 1959-ben született Havannában. Költő, regényíró és filmforgatókönyv-író, de Kubában csak verseket publikálhatott. 1995-ben emigrált, azóta Párizsban él. Fidel Castro egyik beszédében rendszere három legfőbb ellensége közt említette, s hazájában illegálisan terjesztik a könyveit. Magyarul is olvasható első regénye, A Semmi édenében világnézete nagy sikert aratott. Ma már - számos könyvvel a háta mögött - Zoé Valdés a legismertebb kortárs kubai írók közé tartozik, s leginkább az ő neve fémjelzi azt az új nemzedéket, amelynek reprezentánsai hátborzongató képet festenek Castro rendszeréről és a kubai élet mindennapjairól. Az Apám lába - Valdés önéletrajzi elemeket is tartalmazó, egyszerre groteszk és felkavaróan szenvedélyes regénye - 2002-ben jelent meg.