Apu

Tóth Árpádot, a nagy költőt és gyengéden szerető apát idézi fel gyerekkori emlékei alapján leánya, Tóth Eszter. Nemcsak az emlékezet rejtett fiókjaiból gyűjtötte egybe mindazt, amit a költő apa meleg emberi lényéből megőrzött, hanem valóságos régi fiókokat átkutatva, a korabeli fényképek mellett egybeszedte azokat a játékos, tréfás, rajzokkal teli levelezőlapokat is, amelyeket a költő szanatóriumi magányából kislányának küldözgetett. A fakszimilében közölt lapok, rajzok, fényképek és a jól válogatott versidézetek megérintő és megható emberi közelségből elevenítik meg a költőt, Tóth Eszter tartózkodóan lírai emlékezései pedig feltárják életútjának küzdelmeit, életre keltik szelíd emberségének tiszta sugárzását.