Arasz Jankó kalandjai

Ez a mese ezelőtt csaknem 80 évvel, nem sokkal a második világháború előtt született meg Édesapám szívében, és vetette először kézzel papírra, majd a háború után sok-sok évvel gépelte le saját kezűleg. Azóta aludta a mű Csipkerózsika-álmát az íróasztal-fiók mélyén. A háború utáni idők sokáig nem voltak alkalmasak arra, hogy ilyen mesék könyv formájában is megjelenhessenek, hiszen a környező világ az újjáépítésről, a társadalom gyökeres átalakításáról, a termelés fokozásáról, az osztályellenség megsemmisítéséről, a múlt eltörléséről szólt. Szerzője (Vadnai Dezső) 1894-ben született, Szatmárnémetiben. Már a húszas-harmincas években jó nevű újságíró és ifjúsági író volt, mesekönyvek (Nagyapó meséi (1924), A furulya meséi (1926), A bűvös suba (1941), Fakatonák (1941)), ifjúsági regények (Mihaszna Gyurka kalandjai (1942), Bimbi és Botond kalandjai (1943), Gyurka jelesen érett (1943) és két zenés mesejáték is (Napkeleti virágok, (1933), A táncos csizmák (1963)) fűződik a nevéhez. A háború után az új érában kényszernyugdíjazták. Nyugdíjának fokozatos értéktelenedése miatt a hatvanas években nyári idénymunkákat vállalva támogatta családját, 1977-ben bekövetkezett haláláig. Ez a regény édesapám halála után még négy évtizedig várt arra, hogy belőle a gyerekek végre megismerkedhessenek Arasz Jankóval, aki szerető gyermek, hűséges barát, ért az állatok nyelvén, és mindig kész egy jó kis tréfára is. Felserdülve, hogy szegény szülein segítsen, mesebeli elődjeihez hasonlóan világgá megy, szerencsét próbálni. Kalandjai során büszke és becsületes fiatalemberré érik, és váratlan szerencse folytán Afrikába is eljut, ahol egy hasonlóan kistermetű őserdei feketebőrű törzsre talál. A törzs tagjai megszeretik és nagy megbecsülést is vív ki magának köztük talpraesettségével, segítőkészségével, és amikor a növekvő honvágy, és szülei iránti aggódás végre hazahozza, nem is egyedül teszi meg gólyaháton a visszautat, mert csatlakozik hozzá titkos rajongója, egy kis fekete leányka, Baba. Újabb váratlan bonyodalmak után szerencsésen hazajut, szülei nagy örömére. Vadnay Szabolcs