Arcképek

Nyomtatta Wodianer-nyomda R.-T., Budapest. Ebben a kötetben azokat a cikkeket gyüjtöttem egybe, melyek a Temps-ban jelentek meg az utolsó két esztendő folyamán. Az olvasni szerető közönség megtisztelő, jóleső jóindulattal fogadta ezeket a csevegéseket. Tudom, milyen kevéssé érdemeltem meg ezt a jóindulatot. De az őszinteségemért sok mindent megbocsátottak. A vonzóerő titka, mely a legszerényebb képességű ember számára is hozzáférhető : a természetesség. Aki egészen őszinte, az már csaknem meg is kedveltette magát. Én is azzal szereztem ismeretlen barátokat, hogy magamat adtam egészen. Én csak egy dologban vagyok ügyes : abban, hogy meg sem kísérlem hibáim rejtegetését. Ez a törekvésem sikerült, aminthogy sikerült volna bárki másnak. Láthatták például, hogy néha önmagamnak is ellentmondottam. Nem is olyan régen, a rendkivül szellemes Georges Renard finom elnézéssel, melyet' még értékesebbé tett az, hogy nem akart elnézésnek látszani, rámutatott néhány ilyen ellentmondásra. >>Leconte de Lisle, - mondottam egy helyütt, - kételkedik a mindenség létezésében, de nem kételkedik a jó rim jóságában<<