Arcképek és emlékezések

Turczel Lajos (Ipolyszalka, 1917. szeptember 2. - Pozsony, 2007. szeptember 26.) irodalomtörténész, a csehszlovákiai magyar irodalom kutatója. Élete Az elemi iskolát Ipolyszalkán végezte, majd Ipolyságra járt polgári iskolába. Az érsekújvári gimnáziumban érettségizett 1938-ban. Hatodik-hetedikes gimnazista korában már klasszika-filológus akar lenni, épp ezért önerőből is latint tanult. Gimnazista korában fokozatosan háborús pszichózis alakult ki benne, már 1936-ban és 1937-ben meg volt győződve arról, hogy a háború ki fog törni. Épp ezért lemondott a klasszika-filológus elképzelésekről, és beiratkozott a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem jogi karára, ahol 1942-ben doktorált. A második világháború kitörése is itt érte. A jogi pályához nem volt kedve, csak magára erőszakolta, védőügyvéd lett. A sok szabadidejében levéltárakba, könyvtárakba járt. A második világháború alatt katona volt, majd hadifogságba esett. A világháború után ,,jogfosztott" ember lett, Csehszlovákia törvényei alapján megvonták az állampolgárságot a magyar nemzetiségű lakosoktól és többségüket Csehországba és Magyarországra, kisebb részüket pedig Észak-Szlovákia területére telepítették. 1951-1959 között a komáromi gimnázium és óvónőképző igazgatója volt. Közben 1951 és 1954 között a Pozsonyi Pedagógia Főiskolán tanulmányokat folytatott magyar szakon. 1959-től nyugállományba vonulásáig, 1982-ig a Comenius Egyetem magyar tanszékén oktatott.