Arcok és vallomások (Csortos Gyula)

Ki volt Csortos Gyula? Egyre többen lesznek, akiknek ez a név keveset mond, hiszen színpadon soha nem láthatták már. "Mintha csontjai és izmai lassan üvegesedtek volna... Úgy vigyázott magára, ahogyan egy nagy váz óvakodhatik ismeretlen veszélyektől... Azt mondják, hogy az ostrom után gyalog nem merészkedett az utcára, tolókocsival közlekedett" - idézi fel végső, megrendítő jelenlétét Illés Endre. Hatalmas testét, porcelánmerev tekintetét, bádogos, rekedt hangját-külsejét megőrzi néhány filmszalag; művészetének nagyságát a kutyafuttában megformált filmszerepek nem árulják el. Csortost, a színészt, a szó, az írás őrzi meg az utókor számára. Fellobbanó indulatai, keserű hiúsága, zsarnoki, garabonciás gesztusai még életében átszivárogtak a pesti legendák közé. De Csortos mindenekelőtt és mindezzel együtt művész volt, zseniális komédiás. "Az Isten kanárit, nyulat, oroszlánt teremt. S nyilván nekünk, embereknek is egy-egy szerepet szán, amikor a világra születünk. Csortost az Isten is komédiásnak teremtette, nagy művésznek" - írta Kosztolányi Dezső. Súlyos egyéniségét, vulkanikus színházi alakításait eleveníti fel Galsai könyve, tanúságul híva kortársait, írókat, színészeket, kritikusokat és magát a könyv főszereplőjét, Csortos Gyulát.