Areális nyelvészeti tanulmányok

Az areális jelző a latin area 'tér, terület' névszó származéka, s a fenti szókapcsolatokban arra utal, hogy az ilyen jellegű vizsgálatok célja a szomszédos területeken beszélt nyelvek egyező vagy rokon vonásainak föltárása. Ennek az új vizsgálati módszernek a segítségével lehet feleletet adni arra a kérdésre, hogy milyen módon hatnak egymásra olyan nyelvek, amelyek eredetük szerint nem rokonok, de hasonló történelmi, gazdasági, politikai és kulturális kapcsolataik révén egymáshoz mégis sok tekintetben igazodnak. A kötet bevezetésében Balázs János meghatározza az areális nyelvészet fogalmát, ismerteti az eddigi, ilyen módszerű kutatásokat, értékeli eredményeiket és kitűzi a soron következő feladatokat. Kifejti, hogy nyelvünk, bár nem indoeurópai, hanem finnugor nyelv, mégis, mivel a honfoglalást követően indogermán nyelveket beszélő népek gyűrűjébe került, ezeknek, főleg pedig a latinnak a hatására, főbb vonásaiban, jellegzetesen európai nyelvvé vált. Középkori kódexeink adatait elemezve E. Abaffy Erzsébet azt mutatja ki, hogy nyelvünk igeidőhasználatára hogyan és mennyiben hatottak e kor végén a latin minták. Balázs János: Előszó 5 Balázs János: Az areális nyelvészeti kutatások története, módszerei és főbb eredményei 7 E. Abaffy Erzsébet: Latin hatás a XV-XVI. századi magyar igeragozásban 113 Rot Sándor: A kárpáti nyelvi area két- és többnyelvűségének nyelvészeti kérdései 181 Bereczki Gábor: A Volga-Káma-vidék nyelveinek areális kapcsolatai 207 Pusztay János: Areális nyelvi kapcsolatok Szibériában (Egyezések az uráli és a paleoszibériai nyelvek névszói tartományában) 237