Árnyak zenéje - Kallódó versek 1934-1976

Toldalagi Pál (1914-1976) a magyar költészet titokzatos ködlovagja, több mint tíz kötetből álló, terjedelmes életművet hagyott az utókorra. Füst Milán, Weöres Sándor, Rónay György vagy Pilinszky János mindenkor a feltétlen nagyrabecsülés hangján nyilatkozott lírájáról - irodalomtörténet-írásunk azonban méltatlanul megfeledkezett róla. A veszteség súlyát legtömörebben talán Tűz Tamás sorai érzékeltetik: "A magyar költészetben a Petőfik mellett mindig megfértek, sőt nagyra nőhettek az Arany Jánosok, az Adyk mellett a Babitsok, a József Attilák mellett, mondjuk, a Radnóti Miklósok, s hogy folytassuk a talán kissé sántító, de némi igazságot mégiscsak hordozó összehasonlítást: a Weöres Sándorok mellett a Toldalagi Pálok." Könyvünk Toldalagi Pál több mint száz ­elfeledett, korábbi köteteiben nem publikált költeményét adja közre, kiegészítve ezzel az életművet és teljesítve a költő hatvanas években megfogalmazott kívánságát: "az lenne a vágyam, hogy írásaimat, mik 1934-től kezdve egészen mostanáig szanaszét megjelentek, összegyűjtsem".