Arthur Miller drámák

Arthur Miller 1915-ben született New Yorkban. Apjának női konfekcióüzeme a gazdasági válság éveiben csődbe jutott. Arhur reggel fél ötkor kelt, és tanítás előtt kenyeret hordott ki biciklin. 1932-ben végezte el a középiskolát, két évig dolgozott egy autóalkatrész-kereskedés raktárában, míg összeszedte az egyetemi tandíjat az első félévre. Egyetemi évei alatt - közgazdaságtant és történelmet hallgatott - újságíróskodott, így teremtette elő a további tandíjat. Másodéves korában nyerte el, egy hevenyészett drámájával, élete első irodalmi díját. Elvégezte az egyetemet, utána pedig végigjárta az országot; dolgozott gyárban, volt hajóépítő segédmunkás, teherautó-sofőr, pincér, majd egy sor irodalmi díj elnyerése és első igazán jelentős darabjának, az Édes fiaim-nak (1947) sikere után kikötött a drámaírásnál. És sorra jöttek a nagy drámák: 1949-ben Az ügynök halála, 1953-ban a Salemi boszorkányok - amelynek alapján Millert a hírhedt "Amerikaellenes Tevékenységet Vizsgáló Bizottság" elé idézték, kommunista szimpátiával vádolták, megvontákútlevelét, és azután is évekig zaklatták -, 1955-ben a Pillantás a hídról és a Két hétfő emléke. 1956-ban Miller feleségül vette Marilyn Monroe-t, a híres filmsztárt; négy évi házasság után elváltak. Monroe tragikus halála után írta meg Miller az önéletrajzi elemekkel átszőtt lelkiismereti drámát. A Bűnbeesés után-t, 1964-ben pedig, a frankfruti náciper hatására a Köz játék Vichyben című egyfelvonásost. 1968-ban írta az Alku-t. Arthur Miller nemcsak drámát ír; magyarul is megjelent egyik regénye, a Gyújtópont, nálunk is ismert Kallódó emberek című filmje, és drámáin, regényein kívül számos novellával, esszével gazdagította a modern, realista amerikai irodalmat.