Asszonyságok díja

FÜLSZÖVEG Az "álomregény megteremtője", az "Idő költője", Krúdy Gyula 1919-ben írta az Asszonyságok díját. A háborús-forradalmas években új hangon szólal meg: az ébrenlét és az álom, az élet és a halál határait egybemosó elbeszélő művészete szinte tobzódik a hasonlatokban és metaforákban. Moralizáló korszaka ez, amelyben, miközben bűnről, árulásról, áldozatról és a megváltás lehetőségeiről elmélkedik, néhány csodálatos kisregény mellett újra és újra összegző, nagy művekbe kezd. Az Asszonyságok díja az élet nagy misztériumairól: szerelemről, halálról, születésről mond történeteket és eközben - Szabó Ede szavait idézve - "úgy világítja át a lélek titkos zugait, ahogy soha még". TARTALOM Előhang 7 Első fejezet, amelyben egy békés polgár ellenáll 9 Második fejezet, amelyben lakodalmasok közé keveri a Gonosz a temetésrendezőt, s ennek további fejleményei 12 Harmadik fejezet, amelyben bokák pörögnek, lakodalom zeng, kedély peng, és a temetésrendező felköszönti az ifjú párt 23 Negyedik fejezet, amelyben a temetésrendező Frank Jeremiás és Neje utcájába téved 36 Ötödik fejezet, amelyben a békés polgár találkozik az Álommal 44 Hatodik fejezet, amelyben a háromezeréves nő méltóan elbánik a bűnös öregúrral 52 Hetedik fejezet, amelyben hölgyek és urak úgy váltakoznak, mint a vetőasszony kezében a kártyák 65 Nyolcadik fejezet, amelyben a bakonyi őzikék Pesten kalandoznak 84 Kilencedik fejezet, amelyben Dubli úr leteszi a garast 96 Tizedik fejezet, amelyben Dubli úr befejezi történetét 107 Tizenegyedik fejezet, amelyben egy leányka elindul a világra 124 Tizenkettedik fejezet, amelyben a balgatag gyermek újabb lépéseket tesz e szomorú világ eléréséhez 145 Tizenharmadik fejezet, amelyben hősnőnk megnyerte az Asszonyságok díját, de elveszti azt, ami néki a legkedvesebb volt mindazon idők óta, amióta az eszét tudja, s e pótolhatatlan veszteség után a történet folytatásának nincsen célja 163 Utószó 177