Átjáró 6. (science-fiction és fantasy magazin) I./6, 2002 december

Kétarcú a világ. December a mesék, ha tetszik a fantasy időszaka. Rénszarvasszánon pirosba öltözött öregúr érkezik Lappföldről, csokoládét oszt, s rosszabb esetekben ördögök kísérik. Később megérkezik Jézus a maga ajándékaival, s fordul ismét az év kereke egyet. Szeretet tölti meg az emberek szívét, még akkor is, ha nincsenek tisztában azzal, hogy a mitológiák, népi elképzelések mely rétegéből származik is a mára világszerte egy arcot (legfeljebb kettő, ha vesszük Télapót) öltő békés öregember; vagy a karácsonyfa szimbolikája hova nyúlik vissza, az idők milyen mélységébe, vagy éppen mi köze van a karácsonynak a szoláris kultuszokhoz. Ugyanakkor viszont a világban emberek ezrei járnak most is terroristák nyomában, a Pentagon elindította a Totális Éberségi Programot, nyomozások tucatjai folynak félelmetesnél félelmetesebb hírek valóságalapja után, nagykövetségeket zárnak be szerte a világban, Kaposvár lakóinak nemtetszésétől övezve irakiak jönnek Taszárra... Folyik a verseny az idővel: ki lesz gyorsabb, aki ártatlan életekre tör, vagy aki azokat óvja. Fegyverzetellenőrök nyomoznak nukleáris fegyverek, vegyi fegyverek, biológiai fegyverek után Irakban, és Észak-Korea elismerte, hogy van atombombája. Kétarcú a világ és kétarcú a december is. Ajándékok tömegének örülnek a gyerekek, régi hagyományok elevenednek fel, ugyanakkor a fogyasztói társadalom leghatalmasabb üzlete ez a mélyen bensőséges ünnep, és terjedésével a globalizáció is mind teljesebbé válik. Kétarcú a sci-fi és a fantasy is. Egyrészt ki akar szakítani minket világunk komorabb részéből, másrészt a tudományos-fantasztikus irodalom egyik legfontosabb, felvállalt szerepe, hogy figyelmeztessen minket a veszélyekre, és a társadalom, a politika, a tudományok negatív oldalának megjelenítésével tudassa, hogy veszélyben lehet a jövőnk. Sokat gondolkodtunk, hogy decemberi számunk mit tükrözzön inkább: töltsük meg mesékkel vagy tartalmazzon komolyabb hangvételű írásokat. Azután úgy döntöttünk, a szórakoztatás a legfontosabb, félelmeinket hagyjuk későbbre. Novelláink jórészt hangulati írások. Megérdemeljük, hogy kiszabadulhassunk ünnepeink alatt a mindennapokból.