Átmenetek iskoláskorig

Átmenetek... így többes számban bizonyára furcsa cím. Vitatta a szerkesztő bizottság is, hogy lehet-e ezt a szót a kötet fedőlapján használni. Végül is úgy láttuk, hogy ez fejezi ki legtágabban, ugyanakkor legtömörebben a könyv tartalmát. Legtágabban, mert sokféle átmeneti helyzetet sejtet. Legtömörebben, mert a tíz fejezetben rejlő legfőbb gondolatot viszi közel az olvasóhoz. Sok gyermek már hétéves koráig is többször kerül új környezetbe. Hogyan éli át a változást? Mit visz magával a régi környezetből az újba? Mit tehetünk és mit teszünk mi bölcs, előrelátó, gondos felnőttek a gyermek útjának egyengetéséért? Mit tehetünk azért, hogy az átmenet, a beilleszkedés időszaka pozitív nyomot hagyjon az alakuló személyiségben? Társadalmilag indokolt és elfogadott a gyermekek iskoláskor előtti intézményes neveltetése. Minél általánosabbá válik a gyakorlatban, annál indokoltabb és sürgetőbb a különböző intézmények - a családtól az iskoláig - egymásra épülő rendszerén belül, a viszonylag egységes nevelési folyamat megteremtése.