Átok

Madách-könyvtár 10. szám. Szerkeszti gróf Károlyi István és Pünkösti Andor. ELŐSZÓ Vérzivatarok közepén, világváltozások földrengésében mindig megújul az irodalom. Új hang, új szín, új gondolatok tömege merül fel az emberi lélek mélyéből. Az új irodalom valahogy megtisztul attól a túlságos szellemiségtől, amely a második világháború előtti irodalmat jellemezte. Közelebb kerül a földhöz, közelebb a primitív ösztönökhöz és közelebb az élet egyszerű formáihoz. Turi Turgonyi András a legfiatalabb magyar írónemzedék nemeshangú és komoly elmélyedésű tagja, a háború utáni francia írógeneráció legkiválóbbjaival áll lelki rokonságban. Izesszavú, az egyszerű sorsviszonyokat kereső éles meglátásai biztosítják sikerét. Kevés szóval jellemez és jellemzései mégis pontosak, érdekesek, hitelesek és jók. Mintha villám fényénél látta volna meg alakjait. Regénye mindenfelé mély távlatokat nyit. Keresetlen szavakkal, nyelvének különös zengésével érzékien fűti át a leghétköznapibb eseményeket. Él minden alakja és alakjai mögött él a környezet és él a felszín apró hullámai mögött a mélységben tomboló vihar. Színészcsalád gyermeke. Maga is színésznek készült, ahogy fivére színész is lett. De a színi pályától elvonta az írás.