Auguste Rodin

ELŐSZÓ A Párizsi Szalon éves kiállításán 1898-ban, Auguste Rodin bemutatja két nagyméretű szobrát, A csók és a Balzac című alkotásokat. Rodin 58 évesen sikerei csúcsán áll. Ezek a művek arról tanúskodtak, hogy a művész a közelmúlt szakmai és magánéleti megpróbáltatásai után (nagy szerelme, Camille Claudel röviddel ezelőtt vetett véget kapcsolatuknak) töretlenül mer tovább álmodni. A csók ölelkező párja eredetileg a Musée des Arts Décoratifsnak a francia kormány által megrendelt monumentális kapuja - a Pokol kapuja néven vált ismertté - egy darabja volt. 1898-ra azonban már világossá vált, hogy a múzeum tervéből nem lesz semmi, jóllehet Rodin már több mint 20 éve dolgozott művén. A Párizsi Szalon kiállításának kedvéért a szobrász elhatározza, hogy kivesz egyes darabokat a kompozícióból, és azokat tömör márványból formázza meg. A monumentális Balzac-szobor sorsa hasonlóképpen viszontagságos. 1891-ben egy irodalmi társaság felkéri Rodint, hogy alkosson szobrot a nagy író tiszteletére. Hét év munkája után Rodin úgy dönt, hogy a majdnem kész művet a Szalon kedvéért kiállítja. Amikor a megbízók meglátják a szobor gipszbe öntött másolatát, azonnal szerződést bontanak a szobrásszal. A Szalonon kiállított mindkét mű erőteljes szexuális energiát sugároz. Stílusuk ugyanakkor nagyban különbözik - egyik a szerelmi egyesülés, az érzékiség, míg a másik a fensőbbséges, győztes férfiúi erő ábrázolása, amely nagyban foglalkoztatja ekkoriban Rodin fantáziáját. A két szobor közti különbség szembeötlő. Ahogy a mai szemlélő számára elképesztőnek tűnik, hogy ez a két kolosszális alkotás egyetlen ember keze munkája, a korabeli párizsi közönség is megrökönyödve állt a két mű előtt. A csók fehér, fényes márványból finoman kifaragott alkotás, az óriási méretű szerelmesek Rodin idealizált ábrázolásában már-már isteni fényben tündökölnek. A Balzac ezzel szemben kidolgozatlannak tűnő, sietősen gipszbe öntött, rendkívül visszataszító emberalak (a későbbiek során bronzból és márványból is készített változatokat a témára). A darabos profilok, az érdes felszín, a szobrásznak az anatómiai részletek iránti teljes megvetése láttán a néző szinte önkéntelenül visszahőköl. A csókban összefonódó párt Rodin a gyengédségtől átitatott csábítás játékának pózában örökíti meg. A két alakot Dante szerelmesei, Paolo és Francesca - az incestus miatt örök kárhozatra ítélt szeretők - ihlették. Itt még semmi nem látszik költőien kegyetlen sorsukból, bár Rodin a Pokol kapujához szánt későbbi változatain jóval sötétebben ábrázolja őket. A csókjelenetben a szerelmét szenvedélyesen ölelő nő játssza a kezdeményező szerepet. Vissza TARTALOM 1. A Csók, 1888-1889 4 2. Pokol kapuja, 1880-1890/95 6 3. Pokol kapuja, 1880-1890/95 7 4. Táncmozdulat 8 5. A tékozló fiú, 1886 körül 9 6. Rose Beuret, 1890 körül 10 7. Victor Hugo, 1883 11 8. Fiatal nő torzója, 1910 12 9. Lépő ember, 1900-1907 13 10. Paolo és Francesca, 1886 körül 14 11. Fugit Amor, 1884 körül 15 12. Balzac dominikánus öltözetben, 1892-1895 17 13. Örök tavasz, 1884 18 14. Ébredés, 1887 körül 19 15. A gondolat, 1886 20 16. Heléne de Nostitz, 1902 körül 21 17. A szép fegyverkovácsné, 1887 körül 22 18. Guggoló nő, 1881-1882 körül 23 19. Adéle torzója, 1882 24 20. Adéle torzója, 1882 25 21. A búcsú, 1892 26 22. Törött orrú férfi, 1894 27 23. Bukott angyal, 1895 29 24. Leányrablás 30 25. Az "Eleső ember" korinthoszi talapzaton, 1885 körül 31 26. A Danaida, 1889 körül 32 27. Az ifjú édesanya, 1885 34 28. Szép vagyok, 1882 35 29. Krisztus és Mária Magdolna, 1894 36 30. Isten keze, 1896 37 31. Írisz, az istenek hírnöke 1890-1891 39 32. Fegyverbehívás, 1879 40 33. Éva a Pokol kapujánál 41 34. Pokol kapuja - részlet 42 35. Pokol kapuja - részlet 43 36. Pokol kapuja - részlet 44 37. Ülő, kezével a haját igazgató meztelen nő felsőteste 46 38. Törökülésben ülő női akt 47 39. Hason fekvő női akt 48 40. Ülő szapphói pár, 1910 körül 49 41. Hátrahajló, hosszú hajú női akt 50 42. Kambodzsai táncosnő, bal lábára támaszkodva, felemelt karokkal és arca felé visszahajló kézfejekkel, 1906 körül 52 43. Kambodzsai táncosnő, jobb lábára támaszkodva, bal kezét a csípőjén tartva, 1906 53 44. Érckor, 1877 55 45. Rajz 56 46. Éva és a kígyó 58 47. Fekvő szapphói páros egy szerencsekerék társaságában 59 48. Salammbó 60 49. Hátán fekvő női akt szemből, felhúzott és széttárt lábakkal 61 50. A szerelem temploma 63 51. Az égő csipkebokor 64 52. Két ölelkező nő 65 53. A vihar 63 54. Victor Hugo mellszobra, 1883 67 55. Calais-i polgárok, 1889 68 56. Calais-i polgárok, 1889 69 57. Három árny, 1886 előtt 71 58. Gondolkodó, 1880-1881 72 59. Balzac, "C" akttanulmány, 1892-1893 73 60. Bronzkor, 1877 74 61. Keresztelő Szent János, 1880 75 62. A katedrális, 1908 77 63. Rodin a műtermében, ismeretlen szerző fényképfelvétele 78