Az Árpádok nyomában

Vajon hogyan kell az időgépet indítani? Valamiféle indítókulcsot kell-e elfordítani, légcsavarfélét megpörgetni, esetleg elég kimondani a varázsigét: hipp-hopp, ott legyek, ahol akarok? Vagy könyvtárak, levéltárak áhítattal, óvatos kézzel forgatott, megsárgult, töredező pergamenjeiből bontakozik ki az a kanyargós ösvény, amely a kutató fantáziáját is segítségül híva, a múlt megismeréséhez vezet? Könyvünk szerzője az utóbbi módszert választotta ahhoz, hogy ismerős-ismeretlen tájakra kalauzolja az olvasót. A színhely: Magyarország, a helységnevek: Buda, Esztergom, Vác, Tihany mindenkinek jólismertek. Csakhogy könyvünkben több mint 1000 esztendővel ezelőtti formájukban, kialakulásuk, alapíttatásuk korában találkozunk velük. Az első magyar királyok, a honfoglaló Árpád, a honalapító István, s a romokból új országot teremtő Béla és mind a többi Árpád-házi uralkodó történeti-emberi sorsát követve rajzolódik ki előttünk a magyarságnak, mint az európai népek egyikének kialakulása a Kárpát-medencében. Arról, hogy az Árpád-házi királyok valójában milyen emberek is voltak, hiteles történelmi okmány, "dokumentum" alig maradt. A kutatók - történészek, régészek, néprajzosok - egymásnak gyakran ellentmondó, mert ellentétes érdekek vezérelte krónikákból, intulatok fűtötte levelezésekből, már akkoriban is a régmúlt ködébe vesző szájhagyományt, legendákat szubjektíven elmesélő feljegyzésekből indulhatnak csupán ki. Tág tere nyílik a következtetésnek, a mozaik összerakás módjának, s ha, mint e könyv esetében is, nem szigorú szakmunkáról van szó, a tudományosan bizonyított tényeknek nem ellentmondó fantáziának.