Az Új Forrás vonzásában - Dokumentummeoár 1969-1998

"Havasiról már számtalan vélemény formálódott meglehetősen nagy ívű pártkarrierje jellemzéséül. Minket most nemigen motiválhat más szempont, mint az ő Új Forrás születési körülményeire gyakorolt hatása. Ami viszont - röviden fogalmazva - kétségkívül pozitív volt. A hatvanas évek közepén többnyire már az "aki nincs ellenünk, az velünk van" kádári formula divatozott, és a szellem embereivel kapcsolatban is ez a taktika és stratégia járta. Havasi - "tősgyökeres", már huszonéves korától pártmunkás lévén - ennek az elvnek a jegyében megyei első titkároskodott. És ég valamit fölismert (vagy fölismertettek vele) és szorgalmazott: ha már oly jelentős ipara, bányászata, sőt mezőgazdasága (Bábolna!) is van Komárom megyének; nem kulloghat megalázó módon nagyon hátul a "pozitív szellem": a társadalomtudományok, de talán még az irodalom sem. Kedvenc példázata volt a bányász hagyományokhoz kötődő, ám valódi értékeket is fölmutató itteni, tatabányai képzőművészet, továbbá a néptánc és a szimfonikus zenekar; mondván: miért nem tud mindezekhez fölzárkózni, "felnőni" az irodalom is? (Havasi Ferenc a gyakorlatban elég határozottan érvényesítette tágasabb, igaz, szigorúan politikai jellegű szemléletét. Az ő idején jött létre az oktatási igazgatóság,a közvéleménykutató csoport, valamint a megyei pártarchívum.) KB-tag lévén, Havasi Ferenc nemegyszer forgolódott "politikai értelmiségi" és szakértelmiségi körökben. Jóban volt például az akkori kulturális miniszterhelyettessel, Aczél Györggyel, rajta keresztül - megint csak példaként - milyen érdekes: Ascher Oszkárral is,eredendő politikai affinitása mellé a kulturális ügyekben - minden bizonnyal - e körökből szedte össze a további muníciót. Havasi persze nemcsak a megyéért, de az örökös identitászavarral küszködő, területileg széttagolt munkásvárosért, a megyeszékhelyért is felelős volt. Ráadásul Kádáréknak nem volt mindegy, hogy Tatabánya mivé lesz, hogyan fejlődik, milyen "légkör"-ben él. A város mindenkor védettségét, támogatást élvezett az MSZMP legfelső vezetőinek körében, mindig voltak "odafönt" befolyásos jóakarói. Havasi "agit.-prop." osztályvezetője a helyi, a megyei kulturális életben legendás (másfelől: hírhedett) aktivitású és eltökéltségű Steiner Tibor volt, aki a jól bevált kézi vezérléssel és a gyakori négyszemközti tárgyalásokkal viszonylag rövid idő alatt realizálta nagyfőnöke még nem is egészen konkretizálódott óhaját: egy önálló, a megyei tanács költségvetésében helyet kapó, évente háromszor megjelenő megyei kulturális antológia, helyi szemle létrehozását. Az idő (a hatvanas évek vége) minden tekintetben kedvező: a "húzd meg - ereszd meg" központi politizálás hatalmi játékaiban az utóbbi gesztusrendszer kezd elterjedni (némiképp a Csehszlovákia elleni invázióról elterelve a belhoni (némiképpen a kulturális élet különböző szektoraiban is határozottan érezhető némi enyhülés. (Kecskemét: létrehozzák a Forrást, Szeged: hamarosan Ilia Mihály lesz a Tiszatáj főszerkesztője, Budapest: megkezdődik a Németh László-életműkiadás stb.)"