Az ács fiának hívnak

,,A különös kaland azzal kezdődött, hogy elindultam megnézni egy Németországban készített filmet. Három év telt el a háború befejezése óta és azt lehetett volna gondolni, hogy Western City lakói kigyógyultak már háborús őrületükből. De nyilvánvalóan nem így állt a dolog, mert a mozi előtt nyüzsgött a csőcselék és senkit sem engedett belépni. Mielőtt azonban erről beszélnék, be kell még mutatnom előbb Henner Károly doktort, a berlini híres irodalmi kritikust, aki mifelénk utaztában akkor éppen Western Cityben tartózkodott. Henner doktor beszélt rá, hogy nézzem meg a filmet és ha néhány pillanatig türelmesek lesznek, megláthatják, hogy a doktor gondolatai, amelyeket nekem elmondott, miként indították el rendkívül különös kalandomat. Lehetségesnek tartom, hogy nem ismerik eléggé ezeket a művelt külföldieket. Modoruk a legpuhább bársonyhoz hasonló, úgy, hogy ha szóba elegyedik velük az ember, úgy érzi magát az ember, mint a cica, amelyiket simogatják. Elolvasták a világ valamennyi könyvét, nyugodt határozottsággal beszélnek és öregek, hihetetlenül vének, mivel lelkükben nemzedékek szenvedéseinek emléke halmozódott fel. Jómagamnak, aki Western City legelőkelőbb klubjának és az ország legelső diákszövetségének vagyok a tagja, hirtelenében sehogyan sem akarózott felemlíteni néki, hogy én is segítettem megnyerni az Argonneokban vívott ütközetet. A külföldi vendég megkérdezte tőlem, hogy mi a véleményem a háborúról, mire azt feleltem, hogy elmúlt és semmi ellenséges indulatot nem érzek többé, de magától értetődően örömmel tölt el a porosz militarizmus megsemmisülése."