Az amerikai demokrácia

Tocqueville-t olvasva mindig újra és újra eszünkbe kell idéznünk, hogy brilliáns Amerika-elemzését a szerző 1835-ben vetette papírra. Olyan kérdésre keres választ, amely ma talán még időszerűbb, mint 1835-ben. Mitől működik jobban a demokrácia általában, illetve az amerikai demokrácia, mint más, különböző örökségektől terhes rendszerek? Két dolog különösen meglepő Tocqueville-nál: a gondolatmenet tisztasága és látszólagos egyszerűsége (az embernek mindig az az érzése, hogy erre maga is rájöhetett volna), és a szerző fényes pártatlansága. Tocquville, a francia nemesúr, az ancien régime gyermeke fejébe veszi, hogy összehasonlítja a francia és az angol politikai rendszert, s ezért 1821-ben elutazik - Amerikába, mert hite szerint itt tanulmányozhatja a demokráciát a legtisztább formában. Nem feltétlen híve a demokráciának, de kénytelen tudomásul venni, hogy jobban működik, s előbb-utóbb uralkodóvá válik a földön. Még azt is megjósolja, hogy két nagyhatalom lesz, az amerikai és az orosz (megint jusson eszünkbe: 1835-ben), az egyik a szabadság, a másik a szolgaság fegyverével hódítja meg a világ felét. Másfelől rámutat a demokrácia buktatóira: a közvélemény előtti teljes behódolásra (Ebben a Tömeg és hatalom gondolatmenetét előlegezi meg), a kultúra elsekélyesedése, sőt még olyan, a politikától látszólag messze eső kérdésekre, mint a család átrendeződése, s a túlzottan emancipálódott nők nőietlensége.