Az angkori civilizáció

A késő XVI. században Satha, Kambo­­dzsa királya és kísérői mitikus felfedezésükről számoltak be, amelyet egy elefánt­vadászat során tettek a Tonle Szap­­­tól, azaz a Nagy Tótól északra, Kambodzsa középső területén. Épp az aljnövényzeten vágták át magukat, amikor kőóriásokba és egy hatalmas falba ütköztek, amely útjukat állta. A király - az elbeszélés szerint - utasította hatezer emberét, hogy tisztítsák meg a te­rületet a dzsungeltől, és így napvilágra került Angkor, a több mint egy évszázada "elveszett" város. Portugál misszionáriusok későbbi beszámolóikban leírják a város négy kapuját, a vizesárkon keresztülívelő, kőszobrok szegélyezte hidakkal. Voltak itt arannyal borított képmások, feliratok, csatornák és "egy öttornyú templom, amelynek neve Angor”. E roppant épületegyüttes négy évszázadon keresztül nyűgözte le a világ minden részéről érkező látogatókat, eredetét és történetét azonban csak most kezdjük megérteni. A könyv a térségben élt őskori közösségek ismertetésével indul, és a szerző legutóbbi kutatásainak eredményeit felhasználva mutatja be a gazdag és kiterjedt törzsi társadalmakat, amelyek a történelem hajnalát uralták. Elbeszéli a korai államok létrejöttét, megalapozásától hatalma tetőpontján keresztül egészen hanyatlásáig kíséri e rendkívüli civilizáció sorsát, amely civilizációnak leginkább lenyűgöző teljesítménye Angkorvat aranyozott templommauzóleumának felépítése volt a XII. század folyamán - állítólag hetvenezer munkás keze munkája. Az őskorkutatás - régészet, epigráfia és művészettörténet - legújabb eredményeiből merítve, Charles Higham áttekinthető és részletes képet ad e figyelemre méltó civilizáció történetéről.