Az angol-búr háború 1899-1902

Az angolok úgy gondolták, hogy a háborúnak már Karácsonykor vége lesz. Úgy nevezték: "háború a teaidőben" A búrok ugyancsak biztosak voltak abban, hogy ismét megleckéztetik az angolokat - "mint Majubánál" -, és hazaérnek még a szüret előtt. Amikor átléptek Natal tartomány határát, sokan közülük azt kiabálták, hogy "banánokért megyünk"! De minden másképpen alakult. Ezt a háborút mindennek lehetett nevezni, csak éppen teadélutánnak nem. Amikor három évvel később végre leülepedett a katonai bakancsok által felvert por, ezt az angol-búr háborút nevezték a kortársak "a legkeserűbb, legkegyetlenebb és legvadabb konfliktusnak, amit fehér emberek vívtak egymás között a Krími-háború óta". Mire is hasonlított valójában? Milyennek tűnt a harcokban részt vett búrok vagy angolok számára? Sok szakmunka foglalkozik az összecsapások pontos krónikájával, de gyakorlatilag alig találkozunk az egyszerű katonák hétköznapjainak és érzéseinek leírásával. Ezért olyan nehéz átérezni az egyszerű résztvevők szenvedését. Vissza TARTALOM Előszó 5 A búr államok és a brit gyarmatosítók terjeszkedése Dél-Afrikában 10 A búr hadsereg 25 Burgerek, felszerelés, fegyverzet 31 Búr tüzérség 37 A búr parancsnokok 48 A háború első szakasza 62 Angol hadsereg 70 A brit hadsereg fegyverzete és felszerelése 76 A brit tüzérség 80 A brit parancsnokok 93 A háború második szakasza 108 A szállítás eszközei 112 Kémkedés, felderítés, híradás 119 A brit ostrom-tüzérség 130 Külföldi önkéntesek 136 A brit flotta 141 A partizánháború 151 A partizánellenes hadviselés 168 A politika és propaganda 177 A háború következményei és tanulságai 190 Felhasznált irodalom