Az aranylúd (Rainer Sacher rajzaival)

Saját képekkel - Magyarra átdolgozta Rónay György - Ismertető: Volt egyszer egy ember, s annak három fia. A három közül a legkisebbiket Tökfilkónak hívták. Ahol érték, megtréfálták; ha tehették, csúfot uztek belole; neki volt a legrosszabb sora, szegénynek. Egyszer a legidosebb testvér fát vágni ment az erdore. Mielott elindult, anyja adott neki egy szép kalácsot meg egy flaskó bort, hogy legyen mit ennie-innia, ha megéheznék, megszomjaznék. Ahogy a fiú beért az erdobe, szembejött vele egy osz öregemberke, jó napot köszönt, s azt mondta: - Adj egy darabkát a kalácsodból meg egy kortyot a borodból! Nagyon éhes, nagyon szomjas vagyok! De a fiú nagy bölcsen azt felelte: - Ha neked adom a kalácsomat meg a boromat, mi marad nekem? Szedd a lábad, eredj a dolgodra! Azzal otthagyta az emberkét, s ment a maga útján. Kiért az irtáshoz, nekilátott a munkának, nagyokat vágott a fa tövére, hanem egyszer csak elvétette a csapást, beleszaladt a fejsze a karjába, haza kellett mennie, hogy bekötözzék. És ez mind az osz öregemberke miatt történt. Most aztán a középso fiú indult az erdore. Anyja annak is adott egy kalácsot meg egy üveg bort. Az emberke vele is szembejött, ot is megszólította, tole is kért egy falat kalácsot meg egy korty bort. De a középso fiú is azt mondta nagy bölcsen: - Amit neked adnék, azzal magamnak volna kevesebbem; szedd a lábad, eredj a dolgodra! Azzal otthagyta az emberkét, s ment a maga útján. A büntetés ot is utolérte: alig sújtott egyet-kettot a fa tövére, félreszaladt a fejsze, bele a lábába, úgy kellett hazavinni. Harmadnap eloállt Tökfilkó. - Édesapám - mondta -, engedj ki egyszer az erdore fát vágni! - Hogy mehetnél, mikor a két bátyád is rosszul járt, te meg még csak nem is értesz hozzá! De Tökfilkó olyan állhatatosan kérte, addig rimánkodott, míg végül az apja azt mondta: - Hát csak eredj! Majd tanulsz a saját károdon! - További ismertető/ízelítő: "Belelapozás".