Az areális nyelvészeti kutatások története, módszerei és főbb eredményei

A Magyar Nyelvtudományi Társaság Kiadványai 166. szám. Az areális nyelvészet a térnyelvészetként értelmezett nyelvföldrajz hatókörébe tartozik, a nyelvek közötti érintkezés problémáit vizsgálja. Areális nyelvészeti kutatásokat elsőként a balkáni nyelvekkel kapcsolatban végeztek. Már 1829-ben megállapította Jernej Kopitar, hogy a román, a bolgár és az albán nyelv mélystruktúrájában azonos, egymástól csak a felszíni szerkezetben különböznek. A balkáni nyelvszövetségre vonatkozó ismereteket a dán Kristian Sandfeld foglalta össze 1930-ban. Interlingvális, azaz nyelvközi módszerrel dolgozik az areális nyelvészet. A nyelvek egybevetésén keresztül mutathatók ki egyetemes jegyek (konfrontatív nyelvészet), az összehasonlítással az egyes nyelvek közti hasonlóságok, egyezések tárhatók fel (komparatív nyelvészet). Utóbbit használják az areális nyelvészeti kutatások, hiszen térben és időben szorosan körülhatárolt nyelvi jelenségekre vonatkoznak vizsgálataik. A nyelvek közti egyezések oka négyféle lehet: nyelvi rokonság, tipológiai egyezés, övezeti egybetartozás, elemi rokonság. További ismertető: "Belelapozás".