Az argentin nő (JAK 140)

A bika mozdulatlanul várta, akár egy szobor. Mintha nem is élne - figyelte Félix erősen, miközben óvatosan haladt előre. A bika még mindig csak állt, mint a cövek. Szemhéjai is meg voltak ereszkedve, mintha csak aludna. Félix azonban tudta, végzetes könnyelműség az ilyesminek bedőlni. A bika ravasz és félelmetesen gyors. Sentido! Lehet, hogy csak csapdát állított. Hagyja a matadort közel kerülni magához, hogy mikor váratlanul - tarascadas - ráront, már ne tudjon elugrani. Fölkészült a támadásra, de már csak egy lépés választotta el tőle, és a bika még mindig nem mozdult. Félix kénytelen volt megállni. És megállt: Parar! És számolt tízig. Parar! Aztán számolt húszig, de még mindig csak Parar, megállt, és fogalma sem volt arról, hogy most mit csináljon. Erre a helyzetre ugyanis abszolút nem készült föl, így hát egyelőre várt, és próbálta fölidézni magában a szakirodalmat. Ám ahogy így lapozgatott a fejében, a bika hirtelen mozgásba lendült.