Az áruló

Révai Könyvtár 5. szám - Amilyen tömör Gorkij elbeszélése, olyan gondolatgazdag. Hőse egy hajdani tehetséges és merész forradalmár, aki inkább kíváncsiságból, mint félelemből a cári titkosrendőrség besúgója lesz. A forradalom győzelme után letartóztatják, s árulására a vizsgálati fogságban próbál önmaga előtt magyarázatot találni. Ebben az elbeszélésben Gorkij az erkölcsi-lélektani kérdésföltevéseknek azon a szenvedélyes útján jár, amelyet Dosztojevszkij nyitott meg a legmegragadóbban az orosz irodalomban. Válasza azonban, elődjétől eltérően, a forradalmi humanizmus tisztánlátását példázza. Gorkij volt az első és a legnagyobb azok között, akik a 19. század mestereinek örököseként, de már a munkásosztály érzelmeit és világszemléletét formálták művészetté. Így vált ő folytatóvá, Tolsztoj örökösévé, és így vált újítóvá, a szocialista irodalom megteremtőjévé, első és legnagyobb mesterévé. Vannak írók, akik mesterei a szónak, a formának, a szerkesztésnek, akiket bámulnak is, de nem érezzük hangjuk melegét, nem érezzük azt a boldogító pillanatot, amikor az író szavai fészket építenek szívünkben. És vannak írók, akiket olvasva, színpadi alakjaikat látva, nem válunk a hideg tökély bámulóivá, hanem úgy érezzük, hogy az író közénk telepedik, ránk néz, hozzánk beszél, társunk és vezetőnk, barátunk, de apánk is, aki mint egy képeskönyvet nyitja elénk a társadalmat, a világmindenséget. Gorkij ezek közül való. S ezek közt is a legnagyobbak egyike. Ismertető/ízelítő: "Belelapozás".