Az aszimetrikus ember

...Szabadnak neveztem Hamletet a dán udvar buzgó rabszolgáival szemben. Pedig nem dönt, s ha választ is, alapvetően magatartást, de még inkább önmagát választja - avagy kitart önmaga mellett. Hamlet szabad, bár foglya marad létének, s nem azért, mert fogva tartják, hanem mert azt is tudja, hogy nem lehet kitörnie a börtön-Dániából. Nincs is hová - és nem a szó gyakorlati értelmében. Talán még azt is tudja, hogy máshol is megközelítően ugyanezt a világot találná - számára tehát nincs más lehetőség, mint belülmaradva elkülönülni. Csak léteznie lehet, de úgy, hogy puszta léte - mint mégiscsak sajátos szabadság-manifesztáció - akadály, zavaró körülmény legyen azok számára, akik zavartalanul kívánnak élni és élvezni életüket ebben a Dániában. Magatartása el nem tüntethető kérdőjelekkel szórja tele a többiek életét, kétségbe vonva a dán udvar világának kimondatlan törvényeit. Hamlet szabadságának konstituens eleme a tiltakozás ama világ ellen, amelyben élnie kell - de egyben tiltakozás önmaga ellen is. Ez ad hitelt magánnyal párosuló, de feje felett dicsfényt el nem viselő autonómiájának...