Az átalakuló világrend küszöbén

Henry Kissinger a nagysikerű Diplomácia című monográfiájában azt írta: "Minden évszázadban színre lép egy ország, amely szinte bizonyos természeti törvényszerűségként mind hatalmánál fogva, mind pedig szellemi és erkölcsi indíttatásból saját értékrendjének képére formálja át a nemzetközi rendszer egészét". Az amerikai stratéga úgy véli, a 17. században Franciaország, a következő száz év során Nagy-Britannia, aztán a Habsburg Birodalom, az elmúlt században pedig az Egyesült Államok volt a legjelentősebb hatással arra a majdhogynem definiálhatatlan jelenségre, amelyet egyetlen szóval világrendnek nevezünk, noha tisztában vagyunk vele, stabil "rend" soha nem volt a nemzetközi kapcsolatokban, s mostanság sem beszélhetünk ilyesmiről. Továbbszőve Kissinger gondolatmenetét, jogosan merül fel a kérdés: a 21. században mely nemzet fellépése hat majd sorsfordító eseményként? Bár sokak számára kézenfekvően Kína testesíti meg a választ, s gazdasági, diplomáciai, geopolitikai összefüggésben nem is alaptalan e vélekedés, mégis reálisabb az Egyesült Államok dominálta nemzetközi erőteret felváltó új korszakot valamiféle sokpólusú világként elképzelni. A kötet 12 tanulmány keretében azon országokat, szubnacionális együttműködéseket és térségeket vizsgálja, amelyeknek így vagy úgy, számukra kedvező kilátásokat, avagy kihívásokkal teli megpróbáltatásokat tartogatva, de szerepük lesz a fennálló világrend átalakulásában.