Az auschwitzi halálgyár rémtettei

A szerző neve nélkül és megváltozott címmel kiadott kötet Wieslaw Kielar A 290. számú auschwitzi fogoly című regényes visszaemlékezése (legutóbb: 810275), amely több ízben megjelent már hazánkban - Murányi Beatrix fordításában. A könyv szerzője egy antifasiszta ifjúsági mozgalom tagja volt. Közel 800 lengyel társával együtt elsőként került az épülő és terjeszkedő auschwitzi táborba 1940 nyarán. Visszaemlékezése az ott töltött öt évet idézi fel - az érkezéstől a szabadság első napjaiig. A rendhagyó naplónak csupán háttere a halálgyár, előterében a különböző emberi magatartásformák állnak. Felvonulnak a hidegvérű, szadista gyilkos SS-tisztek, a brutalitást tébolyig fokozó kápók, a kegyeikbe férkőzni akaró, régi rabokból kikerülő 'funkcik', a női táborban kegyetlenkedő egykori prostituált felügyelők, a hidegvérrel szelektáló, fenolinjekcióval likvidáló orvosok, a közönyös és embertelen ápológárda, az aranyfogakkal spekuláló hullaszállítók, akik valamennyien valahogyan megvesztegethetők. Az állandó rettenet és halálfélelem a rabok egy részéből is felszabadítja az alantas ösztönöket: jelszóvá válik, hogy enni és élni minden áron, mert 'úgyis megyünk a krematóriumba'. Elterjednek a lopások, ügyeskedések, besúgások, az SS-ek és a kápók gyöngéinek kihasználása is sokszor életmentő. Vannak, akik teljesen lealjasodnak, de ezek nagy részét saját rabtársaik 'likvidálják' és taszítják ki maguk közül. Mások beérik az apróbb cselekkel, spekulációval, csereberével, a bőrüket kockáztató mesterkedésekkel. A kényszerű összezártság, az iszonyatos szenvedés és megalázás a bajtársiasság és hősiesség, a kollektív felelősségvállalás számtalan példáját is nyújtja. 'Civilekkel' való kapcsolatteremtések, tragikus kimenetelű szökések, megható szerelmek, tudatos szervezkedések és spontán áldozatvállalások erősítik a közösség szellemét. Kielar nemcsak jó megfigyelő, hanem avatott tollú író is - műve minden olvasónak ajánlható.