Az avantgarde támogatói

1866-ban, amikor Émile Zola síkraszállt az impresszionisták mellett, s elítélte a szűk látókörű kiállítási zsűrit és az értetlen közönséget, véres harc kezdődött meg a modern művészetért. Zolának a párizsi Szalon és a hivatalos zsűri ellen indított támadásai olyan fejlődési folyamatot indítottak el, amelynek fejleményeit napjainkig követhetjük. E küzdelemhez szorosan kapcsolódik azoknak az embereknek a neve, akik fenntartás nélkül a modern művészet szolgálatába álltak. Ők tették lehetővé, hogy Manet, Monet, Renoir, Corot, Pissatto, Cézanne, Gauguin, Van Gogh és Picasso eljussanak a nyilvános elismeréshez. Kik azok, akik a modern művészet érvényre jutásában döntő szerepet játszottak? Mi indította pket arra, hogy síkraszálljanak olyan művészekért, akiknek munkáit a kritikusok "megdöbbentőnek", "felháborítónak", "trágárnak" és "forradalminak" bélyegeztek? Mi volt ez? Szenvedély, kalandvágy, művészi hozzáértés vagy üzleti érzék? Herbert Frank azt tárja fel, mi lelkesítette, mi kényszerítette olyan nagy erővel ezeket az embereket az akkor még minden oldalról gúnyolt és megvetett ügy szolgálatára.